A Házibuli-filmeket újranézve két dolog tűnik fel: hogy Sophie Marceau már tizenhárom évesen is milyen gyönyörű és szexi volt, és hogy mindkét moziban mindenki milyen csapodár, beleértve bájos hősnőnket is.

Persze ennél több van a dolog mögött, hiszen fiatalkorunk néha meglepően nyálas kultuszfilmje nem lehetett volna olyan óriási siker Kazincbarcikától Japánig, ha nincs benne valami egészen eredeti. Márpedig volt, hiszen Claude Pinoteau és a forgatókönyvíró, Daniele Thompson nagyon ráéreztek a szubkultúrából teljes értékű kultúrává fejlődő tinivilágra, a McDonald`sban lógásról, mopedezésről, gátlásoktól mentes, oszt mégis bizonytalan pasizásról és csajozásról, és persze a házibulikról, azon belül is a lassúzásról szóló életérzésre.

Mindezt az új, belvárosi iskolába érkező Vic Berreton szemén keresztül látjuk, aki már az első bulin belezúg egy kissé nyálas fiúba, de csak vagány nagymamájától számíthat segítségre, hiszen szülei éppen egymás megcsalásával vannak elfoglalva.

A második rész annyiban bonyolódik, hogy az új, még a legelsőnél is nyálasabb, kickboxos fiú (Pierre Cosso) mellett Vic egy idősebb sráccal is kavar (Lambert Wilson), a végén most is győz a tiszta tiniszerelem, legalábbis aznapra. Ugyan a szülők, vagyis Claude Brasseur és Brigitte Fossey folyamatos kavarása teljes értékű felnőtt vígjátékot is nyújt, a lényeg mégis Sophie Marceau. Bár jut mellé két lány, a vörös Pénélope és kishúga, a balerina Samantha, akik kap némi teret, Vic az igazi sztár. Amikor az első részben ruhákat próbál, vagy amikor a másodikban a vicc kedvéért prostinak öltözik, ahogy forgatja a szemeit, amilyen ösztönös minden mozdulata, még a túlságosan lazán szőtt cselekmény mellett is teljesen le tud kötni még ma is. És érdemes a filmet franciául nézni, és akkor ezerszer hallhatjuk, ahogy Sophie azt mondja: Geniaaal! ****

Extrák:

Mindkét filmlemezen a rendező, Claude Pinoteau kommentál nagypapásan, de csakis franciául, és mindkettőn ott van a film slágere, klipben és karaoke verzióban is. Az extralemez fő attrakciója a tanulságos kisfilm, amelyből megtudhatjuk, kivel mi történt akkor és azóta - a rendező nyilvánvalóan szerelmes volt Sophie-ba, aki viszont a nyálas Pierre Cossóval jött össze! -, és ki hogyan dolgozta fel kudarcait. De hasonlóan jók az eredeti próbafelvételek, ahol hősnőnk még eredeti nevén, Sophie Maupuként szerepelt, az interjúk között pedig a szereplők és a rendező mellett megszólal a vágó is, aki érdekes dolgokat mond, bár nem a filmről, és a forgatókönyvíró bájos lánya, akiről Vic alakját mintázták. Láthatunk még egy kisfilmet Vladimir Cosma zeneszerzővel és egy nagy rakás fotót meg plakátot a galériarovatban. ****